A zöld turmix úgy készül, hogy zöld leveleket, gyümölcsöket elturmixolunk vízzel. Gyors, édes, iható. Csak közben pont az veszik el belőle, ami miatt eredetileg értelme lenne: a valódi jóllakottság, az emésztésbarát forma és az a kapcsolat az étellel, ami nem egy szívószál végén ér véget.
Én ezért nem inni szoktam a zöld turmixot, hanem enni.
Kevesebb gyümölcs kerül bele, sokkal több zöld levél, és jó sűrűre turmixolom. Ezután egy tálban feldarabolok idénygyümölcsöket – most például pomelót, mandarint, banánt, nyáron eper, málna barack vagy dinnye kerül bele –, és a zöld turmixot ráöntöm, mint egy szószt vagy krémet. Az egész kanállal ehető, lassú, strukturált, igazi étkezés lesz belőle.
És hogy miért jobb ez, mint meginni?
Először is: a rágás számít. Akkor is, ha a zöld rész már turmixolt. Amikor kanállal eszünk, automatikusan lassabban haladunk, több nyál termelődik, az emésztés már a szájban elindul. Ez nem spirituális hókuszpókusz, hanem fiziológia. A gyomor és a bélrendszer egyszerűen jobban szereti, ha nem „leöntjük”, hanem feldolgozzuk az ételt.
Másodszor: kevesebb gyümölcs = stabilabb vércukor. A híg, iható turmixoknál nagyon könnyű túlcsúszni a gyümölcsmennyiségen. Két alma, egy banán, egy narancs, egy kis datolya – és már ott is vagyunk egy folyékony desszertnél. A sűrű, zöldebb verziónál a zöld levél dominál, a gyümölcs pedig kiegészít, nem főszereplő. Így nem hullámvasút lesz belőle, hanem egyenletes energia.
Harmadszor: valódi teltségérzetet ad. Egy iható turmix gyakran „átcsúszik rajtunk”. Fél óra múlva újra ennénk valamit. A kanállal evett, rostos, sűrű zöld turmix viszont megállít. Nem feszít, nem nehezít el, de érezhetően étel. Ez különösen fontos annak, aki reggelire vagy könnyű főétkezésként fogyasztja.
Negyedszer: pszichológia. Nem mindegy, hogy iszunk valamit menet közben, vagy leülünk egy tál étel elé. A tál, a kanál, a darabolt gyümölcs látványa mind azt üzeni az idegrendszernek: most eszünk. Ez csökkenti a túlevést, a nassolási vágyat, és segít visszatalálni az éhség–jóllakottság természetes ritmusához.
És végül: íz és élmény. A különálló gyümölcsdarabok textúrát adnak. Harapni lehet a mandarint, szétrobban a pomelo, krémes a banán, miközben a zöld turmix összefogja az egészet. Ez nem „letolt egészség”, hanem élvezetes, friss, élő étel.
Korábban már megosztottam egy konkrét receptet is, kattints ide: Zöldturmixos gyümölcspuding
Szóval igen: nálam a zöld turmix nem ital, hanem egy zöld alapú, kanállal evett fogás. Zöldebb, sűrűbb, tudatosabb.
